A Gozsdu Udvar Budapest szívének egyik legimpulzívabban központja, egy olyan hely, ami összeköti a kultúrát, a szórakozással és a gasztronómiával. Belváros szórakoztató központjaként tartják számon, leginkább a vendéglátóhelyek sokszínűsége miatt. De hogy épülhetett ki egy román épületegyüttes beékelve a zsidónegyed kellős közepébe a XIX. század közepén?
II. József rendelkezései után a zsidó kereskedők már házat is bérelhettek Pest külvárosában. Idővel megjelentek a románok is, akik a zsidókhoz hasonlóan, nem kaptak bebocsátást a városfalakon belülre. A Wesselényi, Dob és Dohány utcában épült bérházakban találtak otthonra. Vallásuknak megfelelő templomot is építhettek Terézvárosban.
Gozsdu Manó apai ágon egy macedoromán kereskedő családból származott. A család a törökök elől menekült el a XVIII. században, és végül Magyarországon, Nagyváradon telepedtek le. Manó 1802-ben született és a nagyváradi román iskolába, majd a helyi premontrei gimnáziumba járt. A jogi pályát választotta. 22 éves volt mikor megkapta Pesten az ügyvédi oklevelét. Három évig Vitkovics Mihály pesti ügyvéd irodájában dolgozott, akinek a nevéhez nem mellesleg több szerb és magyar vers is kötődik. Házának gyakori vendégei voltak a magyar irodalmi élet akkori képviselői, mint Kazinczy Ferenc vagy Berzsenyi Dániel. Gozsdu is részt vett ezeken a találkozókon, és hamar barátságot kötött az irodalmárokkal. Rajtuk keresztül ismerkedett meg a magyar irodalommal, és ő maga is publikált néhány magyar nyelvű költeményt. Ugyanakkor a román értelmiséggel is szoros kapcsolatot ápolt.
1826-ban saját ügyvédi irodát nyitott és ő volt az első pesti ügyvéd, aki az eddig bevett latin helyett, magyar nyelven nyújtotta be a keresetleveleket. A törvénykezési nyelv már évszázadok óta a latin volt. Különösen meglepte szakmát, hogy egy román származású ügyvéd teszi meg az első lépést a magyarosodás felé. Mindeközben erősen hallatta a német nyelv a közéletből való száműzését. Ő lett az egyik legkeresettebb ügyvéd a fővárosban. Sikere a vagyonán is visszatükröződött. Sorra vásárolta a különböző részvényeket és ingatlanokat. Ennek során jutott hozzá a Király utcai telkekhez is, amelyeket felparcellázott és a házát, majd egy üzletsort húzott fel rá. Tulajdonképpen ezt hívjuk ma Gozsdu
Gozsdu Manó, forrás kép: Wikipédia
Udvarnak. A 48-as események során Gozsdu bizalmat kapott a Batthyány-kormánytól, és felajánlották neki a Bihar megyek császári tisztséget. Gozsdu nem fogadta el a felkérést.
Az októberi diploma közzététele után, 1860-ban Gozsdut Krassó vármegye főispánjává nevezték ki. A következő évben, az országgyűlés feloszlatása után inkább lemondott, minthogy kiszolgálja az abszolutisztikus rendszert. 1865-ben a Bihar megyei Tenke választókörzetben nyert országgyűlési mandátumot. Jó viszonyt ápolt Deák Ferenccel és támogatta a politikáját. Gozsdu politikájának középpontjában a román-magyar békés együttélés állt: ,,Az isteni gondviselés, maga világ népeinek Istene tűzte ki a magyar és román nemzetnek azon rendeltetését, hogy együtt kell nekik örökké tartó frigyben élniük, egymással van dicső jövendőjük, egymással szemközt mindkettőjüknek veszniük kell.”
Betegsége okán 1870-ben elhunyt, és vagyonát a nevét viselő alapítvány örökölte meg. A Gozsdu Alapítvány vagyona, Monarchia egyik legnagyobb magánalapítványaként a Király utcai, Dob utcai és Holló utcai ingatlanokból, nagy értékű részvényekből állt. A Király és Dob utcai ingatlanokból jött létre a Gozsdu Udvar, míg a Holló utcai ingatlanban mai napig a Budapesti Román Ortodox Egyházközösség parókiája működik. Magát az udvart a Király utca 13. és a Dob utca 16. szám közötti hét épület és ezeknek udvarai teszi ki. Az épületegyüttest a kor híres építésze, Czigler Győző tervezte.
Az alapítvány egészen az első világháborúig ösztöndíjakkal támogatta a román értelmiségi ifjúságot. A trianoni békediktátum után az alapítványi vagyon Pesten maradt, míg maga az alapítvány Romániába került. A Horthy-korszakban hosszasan folytak a megállapodás nélküli tárgyalások. 1937-ben végül Magyarország engedett a román követeléseknek, és 1940-ben ratifikálta a megállapodást, miszerint visszaszolgáltatják az alapítványi vagyont. A második világháború során, a hadiállapot beálltával minden kétoldalú egyezmény megszűnt Románia és Magyarország között, aminek értelmében az alapítványi vagyonról szóló megállapodás is. Végül a kommunisták 1952-ben államosították az ingatlanokat. Csak 1999-ben került privatizálásra, amely során magánbefektetőkhöz jutott.